Kedves Házaskörösök!
Ürögdi Ferenc versét fogadjátok szeretettel:
Karácsonyi monológ
Kétezer éve nem kopott fényed.
Benned megújul a fáradt élet.
A jászolbölcső még ma is vonzó
És békességet gazdagon ontó!
Miért hát mégis, hogy nem kell kincsed?
Oldanál pedig sok-sok bilincset,
Oszlatnál ködöt, szülnéd a békét,
S élővé tennéd szívek reményét!
Karácsony Ura, bocsáss meg nékünk,
Hogy bár élő vagy- nélküled élünk.
Ihletnél, mégis nélküled járunk,
Nélküled nyomott s riadt az álmunk!
Ünneplünk ugyan, de mit ér a szavunk,
Ha hétköznapunkkal ellened vagyunk?!
Aranyunk, mirhánk, tömjénünk mit ér,
Ha hitet jótett csak néha kísér?
Karácsony Ura, könyörülj mégis,
Ne csak ítélkezz,- kegyelmezz, védj is!
Gloriád fényét igya be lelkünk,
Hogy ne halálra - életre menjünk!
Add, hogy szeretve s hűséggel járjunk,
Te légy az életünk, Te légy az álmunk!
Emeld a völgyet, törd le a szirtet,
S dicsőségedbe fogadj be minket!
Áldott adventi készülődést kívánok szeretettel: Mező László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése